Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyar Lófajták

A hazánkban tenyésztett lófajták messze földön híresek. Kevés ország rendelkezik olyan kiváló fajtákkal és a fajták oly nagy számával, mint Magyarország. Az 1878-as, majd az 1900-as Párizsban rendezett Világkiállításon a legnagyobb elismerést a gyors magyar kocsiló, a magyar jukker és a könnyű nemes magyar huszárló aratta.
A hagyományos magyar lófajták, amelyeket az állami ménesekben (Bábolnán, Mezőhegyesen, Kisbéren, Szilvásváradon és a Hortobágyon) több évtized gondos és szakszerű tenyésztői munkájával hoztak létre, páratlan kulturális örökségünk. Az 1990-es években alakult lótenyésztő egyesületek feladata ezen fajták fenntartása, értékeinek megőrzése és fejlesztése.

Hidegvérű lófajtáink: A magyar hidegvérű ló és a muraközi ló tartozik ide. Könnyen kezelhető, jó munkabírású hidegvérű lófajták. Sajnos mivel már a mezőgazdaságban nem nagyon hasznosítják őket, jövőjük igen bizonytalan. A falusi turizmus és a falusi életmódot bemutató létesítményekre, illetve tenyésztő egyesületekre és az államra hárul a feladat, hogy megőrizze a jövő generációinak számára ezeket a csodálatos állatokat, melyek egykor a földön dolgozó emberek életét igencsak megkönnyítette. A városokban söröskocsik elé fogták őket, valamint hidegvérű lovakat alkalmaztak tüzelőanyag szállításakor is.

Melegvérű lófajtáink: A hucult a „Kárpátok pónijának” nevezik. Közvetlenül a vadlovaktól származik: a tarpán egyenes ági leszármazottjának tartják. Rendkívül kitartó málhás-, hátas- és igásló.
A klasszikus megjelenésű lipicai lovak nagyon sikeresek a fogathajtásban, de a bécsi Spanyol Lovasiskola világhírű lovasbemutatóin is csak ezek az elegáns megjelenésű, tánclépésű lovak láthatók.
A 160 éves múltra visszatekintő mezőhegyesi nóniusz impozáns megjelenésével kuriózum a világ lófajtáinak sorában, ugyanakkor a fogathajtásban is igen eredményes.
A bábolnai shagya-arab lófajta nemes arab ló, mely hátaslóként és fogatban is megállja a helyét.
A két alapító angol telivérről elnevezett furioso-north star a lovassportokat űzőknek és a szabadidős lovaglás híveinek is egyaránt kedvence.
A múlt század katonai hátasait idézi az elegáns megjelenésű, erős fizikumú, mégis könnyed járású és jól lovagolható kisbéri félvér, amely a lovassport valamennyi szakágában, a hobbilótartók és túralovasok körében egyaránt népszerű.ű
A gidrán hátas és fogatos lónak egyaránt alkalmas, sőt a hazai lovassportban is találhatók eredményes egyedek.
A mezőhegyesi sportló 1984 óta hivatalosan elismert fajta. Sikeres egyedekkel büszkélkedhet díjlovaglásban, díjugratásban és militaryben.

Az idegenforgalomban nemcsak a fajtabemutatók alkalmával csodálhatjuk a magyar lófajtákat, hanem hátaslóként és kocsi elé kötve is kipróbálhatjuk tehetségüket. A Magyarországon tenyésztett lófajták kiválóan megfelelnek a szabadidős és hobbilovasok számára. Nagyon fontos, hogy ezek a lovak nyugodt természetűek, kedvesek, szolgálatkészek, megbízhatóak, hiszen nem engedheti meg magának egy lovas turisztikai szolgáltató sem, hogy egy heves, nyugtalan ló ledobja hátáról a vendéget. Emellett elegáns megjelenésűek és impozánsak. Tehát elmondhatjuk, hogy a magyar fajták kiválóan alkalmasak arra, hogy az idegenforgalomban hasznosítsák őket, s ezáltal a jövőben a fennmaradásuk már nem lesz kérdés.

Ménesek: A kiváló magyar lófajtákat világhírű ménesekben tenyésztették ki. Mezőhegyes (1785), Bábolna (1789), Kisbér (1853), Szilvásvárad (1951) és Hortobágy lóállománya méltán öregbíti az ország hírnevét. Feladataik közé tartozik a génmegőrzés, a műemlékvédelem alatt álló épületegyütteseik, kulturális értékeik megóvása és bemutatása, a lótenyésztés hagyományainak ismertetése és lehetőség szerint a ménesek idegenforgalomba való bekapcsolása.
A hagyományos ménesek mellett több újonnan alakult magántenyészet kapcsolódott be a hazai lótenyésztésbe.